Őrület

I.

Riadó!
bomlik az elme!
Őkegyelme megelégelte
a hiábavaló valóságot
egyszerre zeng pokol
és mennyország
Hazugság! - hazudják
már senki sem érti
már senki se méri
nincs ki számon kéri
rajtuk rajtad rajtam
valójában mit akartam
mit akartál mit akartak

mégis itt vagyunk…

mintha érezne valamit agyunk
s hogy mégse fájjon annyira
itt állunk karnyújtásnyira
az őrülettől…
„itt”-ünk: miben eddig hittünk
oda minden kincsünk
önmagunk ellensége lettünk
múltunk éltet
ékként hordjuk vétkeinket
cipeljük miértjeinket

már nem akarunk…

se ölni, se halni
se vétkezni, se létezni,
se kérdezni, se kérkedni
lenni se, enni se
inni se, vinni se
túl soká tart benn a kín
nem segíthet rajta rím
sehogy se jó, hagyjatok
érzéstelenítést adjatok…

II.

fájdalommentes élet
a relativitás-elmélet
értelmében
valamihez mérten
jó vagy rossz nekünk
a mércét kell hát
elvesztenünk
hogy egyszer végre
csak magunkhoz mérve
saját magunkban
rendet tegyünk…

III.

Riadó!
minden egységnek!
önmagából
kiszabadult
szökevényt
körözünk!
különös
ismertetőjegye:
ok nélkül nevet
szabadon szeret
érthetetlenül vidám
bármerre jár
jókedvű emberek
veszik körül
minden tiltás
ellenére: örül!
ez tűrhetetlen
kétségtelen:
veszélyes örül!-tel
állunk szemben!
ha ellenáll
lőjenek
nem menekülhet!
megállítani
minden áron!
nem hagyhatjuk
magán kívül
túl sokáig
szabadlábon!

IV.

Riadó!
itt Bűntudat… vétel
minden jel arra mutat
a gyanúsított erre nem járt
lezártam minden utat… vétel

itt Szégyen… vétel
épp itt ment előttem
lelőttem… vétel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-08 21:42:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-08 21:42:19