Blues kocsma

Kutya vonyít oszlophoz kikötve, valami szabadságféle
bizonytalan képe mocorog fejében, de tűnőben, együtt Vele.
Egyedül. A lánc nem enged, szétszakíthatatlan félelem.
Blues-ban ázó szemek emléke élő kíséretet, mögöttem.
A kocsmaszag kiáramlik, széjjeltekint és behálózza mind
ki arra jár, hatalmas pókként, akár az idő, a ruháinkat
meglepő nyomor, a közöny- az atomjainkat széttépő tengerár.
A blues  szíve a falakon is áthallatszik, nem megyek be :
zárt ajtók, s a füst is idegen.
A macskaköves amfiteátrum bábeli nyelveken egymásnak
hazudozó hangjai elosonnak mellettem.Néma bronzszobor.
Tiltakozom! Ez a színház törvénytelen! De a megkövült nem
szólhat, ajka nem mozdul - micsoda képtelen bohózat!
A milliomos kirakati bábukat megveszem, a nőket a férfiakat
- kit, hogyan öltöztettek - mind. Ők majd álmaimhoz elkísérnek,
megfogható igazhitű lelketlen lelkek.Hófelhők ezrei omlottak
a fejemre, de felettük fény van, talán egyfajta béke?
Egyetlen Uram, Istenem - te vagy az én emberem!
Adj már egy kis alamizsnát! Nem kérem, hanem akarom és
követelem. Tedd a dolgod!Nem? Mi az, hogy nem? Hogy képzeled.?!
Robban a súlyos ajtó ahogy becsapódik, a templom lehúzta
a redőnyt, s becsukta minden  ablakát
- " Ölj meg! S az égen kinyújtózva összefogom ezt az egész
glóbusz nevű kócerájt; vagy engedj harcolni itt lenn, fegyverek
között, értelmesen - úgy ahogy szokás! "


- " Uram adjon egy húszast, zsemlére kellene, éhes vagyok...
Uram! Kérem, elismerem egy darab krumpli lehet olcsóbb
lenne, még meg is tudnám főzni, van hol - bár már nem sokáig.
De ha megbocsát, uram, egy zsemlye is kellene... De hová megy?
csak egy húszas ... Éljen a szabadság! "


Szól a blues, amerre nézel ajkakból, arcokból, ablakokból,
kocsmákból, s templomokból és a hópelyhek táncolnak
a ritmusra
Örökké.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.