BÚS SZERELMI DAL II.

Egymagamban bánatosan ballagok
szerelemtől űzött szívvel hallgatok,
hallgatok mert napsugaram elrepült
a  szerelem messze tőlem elkerült.

Magányosan elmerengve ballagok
nem ragyognak már felettem csillagok,
nem ragyog már nekem többet a  szerelem csillaga
át a  légen messze elszáll a szívemnek sóhaja.

Miért szeretlek egyre kérdem Szerelmem
Nálad nélkül nem teljes az életem,
Afrodité Istennőhöz fordulok
mit hoznak majd  számomra a  holnapok ?

Boldogságot, bánatot, vagy mit kapok
mit mondanak az isteni jóslatok,
mi a  sorsa viszonzatlan szerelemnek?
Válaszolj hát, fájószívvel arra  kérlek !

Felragyog majd valamikor csillgom
boldogságom egykor vissza majd kapom ?
Vagy örökre boldogtalan maradok
ezt hozzák tán számomra a  holnapok?

Szerelemnek Istenasszonya, válaszolj most nekem !
Örökre ily  magányos és  bús marad az életem ?
Szeretném ha megint újra felragyogna csillagom,
szeretném ha visszatérne napsugaras holnapom.

Zirc, 1982. 01. 22.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.