Levelek valakinek - ígéret

Azt mondtad visszajössz. Azóta nem
láttalak. Még meg van a tükör, amiben
utoljára sírtál. És hát meg van a bögre,
a fésű, a gyertyatartó is. Na jó, a bögre
eltörött. Egy darabig persze sajnáltam,
ahogy téged is. Aztán feltettem mindent,
tudod: arra a polcra. Azóta tökéletesen
mozdulatlan. Vasalni sincs kedvem. Az
mindig a te kiváltságod volt. Tudom. Én
kértelek. Megnyugodtam ha vasalsz. Olyan
egyben voltak formák és az ívek a mozdu-
lattal. Végül csak lecseréltem az ágyneműt
is. Azt pedig nem akartam. Már szaga volt.
Büdösödött. Egy idő után bizony, te is meg-
változtál. Soha nem gondoltam volna. Hát
megtörtént, nem volt mit tenni. Sokáig el-
maradtál. Még néha ma is hallom az utolsó
cipőkoppanást a folyosón. Vissza se néztél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria, ősz
Feltöltés ideje: 2011-11-30 20:38:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-30 20:38:20