Fény és füst (K. D.-nek)

Didé, tudom, csupán a szépet - égit,
semmi mást; de tőled tudom én azt:
olyannyira szép lehet a csúnya.

Kinek higgyek akkor, szólj, te utazó,
neked vajon? te szembehazudós,
ha mögöttem állsz, nagyobbat lódítsz -

Mi volt az összes rímed, mondd, a rémed
ellen csengettyű talán, ha jönne
s venne szájára halál, hogy nyelne -

Attól szép a van, ha elmúl', illatos,
beléje bújt a volt bölcselete,
s jövője semmi - némi hiúság -

Hogy lesz majd olyan még, aki megremeg,
két cigarettafüst közt felmereng:
honnét jött ide, s végül hova megy.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-26 00:37:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-26 11:20:37