Ötletek idézgetésre, odázgatásra

(1) Gyér hajú hippik szálldosnak az égen. Kis kabátkáikkal partot nem érnek. Úgy szálldosnak ott, mint kis őszi levélkék, sőt, mintha elsárgult refrének. Akkor most legyen így: egy költő refrénjei ők, aki ezt mondja éppen: "Ó, én éghajú balek!" - És ez nem fejeződik be, tá ti tá, nem jól rímel a vége.

(2) Költő vagyok. Elképzelt folyóparton lógat a bánat és félig érlelt sóhajaiból a nap végére megteremt végül.

(3) Párás hely az elmém. Ködbörtönében terhesen sóhajtozik a hamvas föld meg a fű. Sápadt arcú múzsáim ajkain romlott csókokban éledeznek a parnasszista frázisokkal kibélelt olcsó szavak.

(4) Meghívnék egy finom modorú hölgyet ma délután teára, de csak proustom van, félig üres. Eltelik ez a nap is, ez a hét, ez a hónap. Szívesen tovább mennék, de kénytelen vagyok megállni egy szóra. Magam, mint egy ősz tincset, úgy szálazgatom. Kénytelen vagyok eltölteni félig, ami éled.

(5) Múzsáim cigarettával várnak egy romlott állagú parkban. Bele van csomagolva egy tavaszi piknik, életfogytiglanra való. Anyám lehelete beleszáradt. Az állomáson vár még, ha minden igaz, s ha ki nem fogyok a szóból, ott marad. Ott áll, mintha vigyázzban, s megjutalmaz vagy megbüntet végül.

(6) Anyám miatt maradok költő, de ezt csak képzelem. Vagyis idézet ez, olyan, amivel fel-felélesztem őt s nyakam köré tekerem olykor, mint egy foszlásnak induló sálat. Anyám olyan marad számomra mindig, mint egy nagy, lakhatatlan bérház, amire ráfér a házimunka.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-10 22:28:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-10 22:28:22