TRÉFÁS DAL

Azt írták a ma reggeli lapok,
Hogy ma délben egy nagy pofont kapok.
Mit csináljak, hova  bújjak kérem,
Mert ha  pofont kapok akkor végem.
Fejre álljak, egér lyukba  bújjak,
Vagyfa tetejére  kiránduljak ?
Mert a pofon az szörnyű egy jószág,
Nincsen benne egy  fikarcnyi jóság.
Ki az aki pofonfára mászik,
És alája engem hajkurászik ?
Jelentkezzék kompromisszum végett,
Mert különben gyászos véget érhet
Életemnek pár kis röpke  éve,
S mehetek a pokol fenekére.
Cibakházi Pesztercének szóltam,
Bánatomat néki eldaloltam.
Kétszólamban énekeltem hosszan,
Rábólintott és azt mondta,jól van !
Cseppet se félj jó barátomBerci,
Nem kell pokol fenekére menni.
Megoldjuk a  pofonkérdést rögtön,
Nem lesz semmi, se pofon, se börtön.
Bízd reám a dolgaidat szépen,
Én cserébe tőled csak azt kérem:
Bukjál le a  tenger fenekére,
Annak is a  csendes mélységébe.
Úgy is tettem ahogy Cibakházi mondta,
Muközben ő szélsebesen irháját elhordta.
Lemerültem a  tengernek gyászos fenekére,
És ezennel dalocskámnak itt is  van  a vége.

Bakonyszentkirály , 1977, 06. 25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.