Lángok és szárnyak
1.
a lámpafényből kikapart szándék
hogy megtaláljam felhasználatlan perceinket
szőrén ülöm
az idő lovát
csontra csupaszítom félretett tekinteteddel
a paták dobbanása
megannyi bilincs
barázdákat húzok vele az emlékezet köré
míg színtelenné hervadnak látomásaim
2.
a neved egy sikátorban felejtettem
guberálók szedik fel
lesöprik róla a szemetet
és plakátként simítják az égre
madarak takarnak rá éjszakát tollaikkal
elhagyott távírópóznák morze-kódjai fordítják át
másik oldalukra a magányos szerelmeseket
3.
az ablakkeretek tulajdonképpen szárnyak
néha elrepülnek felettünk egy-egy lakó arcával
aztán lehullnak
fáradt tekintetek lepik el a tereket
fekszenek ott a macskakövön
felfelé néznek
át a Napon
4.
tüzet rakok a csókjaidból
kísérteteket ültetek egy pohár borban lebegő parafadugóra
gönceim a hideg szoba sarkában
kérik hogy melegítsem fel őket
de hideg szél fújdogál még sebeikből
elriasztanák a lángokat
5.
egy törölközőből meleg csorog
vállfára akasztott gyertyák reszketnek
gyerekek aprópénzt rugdosnak
amire galambok kötöttek selyemszalagot
gyufa surran be közéjük
kétségbeeesett szárnyak csapkodnak a falak réseiben
egy éjféli járókelő keringőre hívja saját hangját
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-11 19:29:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-11 19:30:57
