Hatalom

Egymáson uralkodni akaró
két lábon járó bohócmintás hullazsákok
nyüzsögtek karácsony délelőtt az utcán.
Azt hihették magányos lehetek,
nyomor és böjt  feletti hatalomban
talán egy halott,
beesett szemekkel idebent.
Az ő szemeik: rohanás,
apró  idegességek, a halál szolgái.
Alig vettem észre,
hogy szeretetért könyörögnek e mögött
-és jött az angyal végig az utcán
és beitták  a kertek és az íriszek.
Engem többet senki nem ver át!

Egy templom gyerekkórusa énekelt,
és mi jutottunk eszembe unokák,
ahogy 30 éve
karácsonyi dalokat tanítottál
és díszeket, csodát  csinálni,
ahogy esteledett.
Mielőtt emlék lettél és üzenet:
-56'-os, paraszt és székely
nagyapák szemeiben  is látni,-
hogy ember, aki megbocsájt
csak aki sokszor fejedelem,
csak a jóság éltet,
minden hatalom halál.

Idő és számítás utáni Magyarország,
ahova mentél,
ott lettél te valahogy király.
Mit mondanál még?
Találkozunk?
Igyekszem arrafelé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-17 15:36:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-24 20:45:03