Barlanghasonlattal a mesémben

Pihennék még, -gondoltam-
mielőtt földbe döngölöm a sárkányt.
Csillagos november éj,
már égtek a gyertyák.                  

A járdán levél tetemeket söpörtek
lovast vártam
de buszok jöttek,
hüllőmaradványok hajtóműereje
füstölgött, körülöttem.

Röhögtek rajtam egy páran,
rossz biciklimen,
ahogy a leveleken végigsöpörtem az utcán
és összesúgtak, hogy sohasem volt semmim,
anyám nyakán élek és
nincs ki a négy kerekem.
(Legalábbis így vetül a barlang falára
ahogy magyarázom a kiutat nekik.)

És beletaposnak a földbe,
szánalmas elmebeteg,
ilyesmi volt az arcukon
mielőtt belépett a sárkány.
Inni, szórakozni voltunk.
Olyan a szemem, mint egy vaknak -mondták,
ahogy a villogó fényben, még kamaszként
legelőször láttam.

(A rozsdás bicikli azóta táltos csikó,
de más kép vetül a falra,
ha nyeregbe szólítanak.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-18 20:16:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-27 21:40:38