elvadult dalok

nem tudlak tovább etetni
megölni  elhagyni sem

nem vagyok senki
édese kutyája korcsa
amit elvettek tőlem
az idő húsba oltva
visszahordja

nem lehetek igazán árva
csak egy anya gyógyszerszigetre
száműzött első ordítása

felébredtem
s te végignézted
a bennem feltárt messzeséget

vártam
beengedjenek egy ajtón
hagytam
kidobjanak az ablakon
mert sokszor azt hazudtam
én nem veled lakom

pedig fél lábbal
már álltam otthonnak hitt földeken

egy nap kivágtak
akár rothadó törzsű fákat
mikor az útra dőltem
nem sorolt fel senki
eredendő bűnöket
egyszerűen megtörténhetett

(ott voltál akkor is)

anyám megjósolta sorsomat
én lassan felneveltem
tévedéseinket
bárki igazságát kihevertem
a tiédet is

félig nyárban fáztam éjjel
te elindultál s nem jöttél el
oly szabad vagyok kénytelen
hogy analizálni sem merem

tudom
én rajzollak körbe téged
a körön kívül nincsen hatalmam
föl nem szántott földjeinket
csak én akarom

nem tudlak tovább etetni
megölni elhagyni sem
lennék édesed
kutyád vagy korcsod
ahogy lélegzetem visszatartod
hagyom
felfedezd
a bennem feltárt messzeséget

mert nem bírom már az erdőt
az útra döntött almafákat
nem marad más belőlem
csak elvadult dalok
s te mozdulatlan hallgatod





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-08 17:24:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-08 17:24:11