Ha fa volnék.

Ha nagy Fa volnék, egy park közepén állnék,
Tavaszi szélben fehér virágba borulnék.
Madaraktól lenne hangos a zöld lomb,
Boldogan élnék a társaimmal én ott.
Gyermekek játszanának árnyékos törzsemen,
Sokan pihennének hűvös környékemen.
De, ha egyszer öreg leszek, emberek jönnek,
S nehéz fejszéket derekamba vernek.
Vér borítja el majd, akkor ott a tájat,
Kidőlve testem egy rózsaszin virágra.
Gépek vágják hosszúra kiszáradt életem,
Szögek és ragasztó tartva meg újra engemet.
Gyönyörű szekrényként állnék egy lakásban,
A halandó ember nagy csodálkozására.
És újra szolgálnék felnőttet, gyermeket,
Ott állnék sudáran, hosszasan éveket.
Mindig boldogan és szeretetben élnék,
Én, ha egyszer egy nagy Fa volnék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.