Úgysem értheted
Öledbe borulva sírtam, mint egy kisgyerek,
tudtam, ezt úgysem értheted,
hányszor megvártam a felkelő Napot,
reggel eléd tehessem mindegyik csillagot.
Az igazság mécsesét keresem mindenkiben,
a szépségben már magam sem hiszek,
hogy tüzet láttam csalóka szemedben,
arról talán nem is tehetek.
Sokszor hittem, madár vagyok,
de földre estem, mert repülni vágytam,
a tenger számtalanszor elsodort,
de utolsó erőmmel mindig ellenálltam.
Csalódtam. A sors így akarta,
de jöhet még eső hervadó virágra,
és öledbe borulva sírok majd mint egy kisgyerek,
pedig tudom, ezt úgysem értheted...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
