Szürkezöld
Utcaporban ülve meg
gondolataim verebek
meg-megrezzenve szárnyaik
fürödnek benne szálló
aranyost csillámló szemek
A lég hajszálrepedéseiben
rebellis ligatúrák
száműzött hangjegyek
Ott ahol a népesség
fülét leragasztottan
s bevarrt szájukkal
köszöntnek fény s
melegség nélküli
reggelek
Fölkúszik az oldalfalakon
a plafon irányába
az éj-jel komorodik
mind a festék le-le
pereg a fehér pigment
kiütközik a sötét -
lelkeik színei mint
fehér kéz húz le lassan
fekete álarcot a zöld
ábrázatról Épp csak
sántít ez így és széttart
mint imára könyörgésre
széttárt kezek
A Nap-szobor
áll középen
izeg topog bicegőn
majd kupaccá zsugor
Az összes minden ideg
pattanásig feszített
állandósult robbanás
előtti másodpercek
a létezés - minden
megy a maga útján
telve a világ élvezettel
Jár a látszatok mögötti
gépezet hidegen
automatikust romolhatatlan
problémátlan sulykol ne láss
ne hallj ne érezz
gondolkozás szükségtelen
Órarugóra járó
programozott képzelet
Kis marionettet
mozgat a nagy
Lépkedő ceruzák
krikszkrakszai a földön
szimbólumokat festő
kalligráf-ecset
Értelmező szerkezetek
fejtik szövegeznek híreket
s törvényt - minden sarokban
kisebb s nagyobb termekben
inkvizítor pap-radír
S a központi
pont a Nap-szobor
mellett törli a fényt
s éjt köveszt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-28 19:12:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-28 19:12:34
