Egy kakas vallomásai

1

az égkaréj morzsáit szórja a magasból egy hatalmas kéz
a földről csipegetem miközben szárnytollaimon taposok
olykor repülésről álmodom és peckesen emelem a magasba fejem
amikor nagy nehezen felszállok a kerítés tetejére

2

ha kérdezik én öklendezem fel a napot
babona miatt senki sem mer bántani engem ezen az udvaron
kikerülnek más baromfiak de még a gazdaasszony sem mer a nyakamba vágni
félti ő is a reggelt
sakk-matt ez valóban
hiszen ha tudom is hogy nem miattam kel a nap
mégis a tetőn kell állnom fenntartani ezt a látszatot
elvégre csak így kerülhetem el a kést

és olykor eszembe jut
talán mégis sötétségbe fulladna itt minden
ha ki nem nyitnám csőröm

3

ma reggel a földbe dugom a fejem
akár a strucc
hogy kukorékolásom
amit képtelen vagyok megállni
csak a mélyben hangozzék
odafönn terpeszkedjen csak a csönd
mélyen a pokolban ébresztem a napot

4

a soha többé fel nem kelő nap fényes könnyeit messzire vezeti
a horizont sötét csatornája
csillagok születnek belőlük
a házban
egy forró vízzel teli mosóteknőt tesznek épp az asztalra
átáztatja a függönyöket a gőz kísértete
én pedig oly nagyon gyűlölöm kivégzésem előkészületeit nézni
hogy élesen kukorékolva beleugrom a vízbe
és elkezdem a csőrömmel kopasztani magam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-15 14:00:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-19 23:32:24