Irónia

Szembe megy itt minden – a látás és vakság,
megértés, ami kell a túléléshez; bárgyúság,
ami nélkül nincs élet, naivitás, hogy legyen
mit faragni, amikor azt hiszem, tanultam,
de az undok Ibsennél nincsen jobb tanár:
élethazugság, amire végül is jutok, meg vallás:
csőd azért van, mert eléggé nem bambulok.
Föl kell adni a nézésért, mit belülről akartam,
elhelyezkedni a nagy, bamba áramlatban,
s meggyőzni magam: helyemen vagyok.
Partra szállottam, levonom vitorlám – élet-
programom. Ha ebben hiszek, magamban,
s nincs az az isten, ki elrángatna önigazam
célokságából, magam vagyok egy üdvtörténet,
a tól-ig, és az ezt kitöltő végső nyugalom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-21 07:20:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-21 07:20:36