Szürkület
Gilbert-kóros autólámpák
meresztik sárga szemük és várják,
hogy az ócska csapszék köré
(hová neonfények gyűlnek)
korunk jobbágyai üljenek
megbeszélni, mit ilyenkor szokás.
Valahol kint felsír egy óvodás,
és amíg az este tenyere vérben ázik,
(mint aranytányér alján, ha megalvad a szósz)
egy kislány, mint vakolat mállik,
hogy nővé legyen, vagy mi a szösz,
és a tükör sima bőrében
türelmesen vár csókja
miközben ázik könnyes ölében
egy összegyűrt papírrózsa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-25 17:02:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-25 17:02:26