VÁGYOM UTÁNAD

Szigligeten álmodozom Rólad
Gondolatban csókolom az ajkad.
Furcsa dolog amit érted érzek
Pedig tudom eljön majd a  végzet.

Nem szabadna nékem ezt csinálni
Mindíg - mindíg csak Terád gondolni
Mit tehetnék, adj választ most nékem
Térden álva Tőled csak ezt kérem.

Rabul ejtett kék szemednek fénye
Nem akartam, mégis  ez lett a  vége.
Ez lett vége, szívem elraboltad
Mert azóta vágyódom Utánad.

Csókod ízét ajkaimon érzem
Átforrósult egészen a lényem.
Csengő hangod, kacagásod hallva
Rohanok az örök kárhozatba.

Fülemben cseng amit hétfőn mondtál
Amit rólunk s a veszélyről szóltál.
Szerelemről, Rád váró veszélyről
S velejáró szörnyű szenvedélyről.

Mit mondhatnék, régóta  kereslek
Megvalljam - é hogy Téged szeretlek ?
Szeretlek ! Imádlak ! Vakon, szenvedéllyel
Nem törődve soha rámváró veszéllyel.

Szeretem szép fejed, orcádnak bájait
Karcsú formás tested ívelt vonalait.
Szeretlek ! Imádlak ! Oly nagyon kívánlak
Vesztembe rohanva sorsomhoz kiáltok !

Mit tegyek sors keze, Tőled ezt kérdezem
Hová visz, merre tart suhanó végzetem ?
Elpusztít, végem van, porba sújt szerelem
Mit tegyek kis Zsuzsám, drága szép Kedvesem ?

Józan ész elhagyott, Terólad álmodom
Éjjel is, nappal is Uánad vágyódom.


Szigliget, 1976. 05. 21.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.