hat láb mélyen

furcsán szerettük egymást
időnként felsejlett
ragaszkodásunk alapja csupán
megfelelés szülte kényszer
szabadulni akartam tőle
egy nap eltűnt
majd megvesztem nélküle
a bizonytalanság rettenetesebb volt
mint megnyugtató kínlódásom
hozzá közel

Cipruson találtam rá
Petra tou Roumiou-nál a szikláknál
fájt a talpam a vékonytalpú papucsban
ahogy gömbölyű kavicsokon botladoztam
néhány nappal korábban leégtem
így pulóverben
napnak háttal üldögéltem
nem figyeltem fel rá
amint partra sodródott

aztán térdig gázoltam a tengerben
a nadrágszáron kicsapódott sóban
vagy a szatyorban rejtőzhetett el
az összegyűjtött színes kövek között
akkor csak súlyát éreztem

miután hazaértem
hetekkel később
céltalan feszültséggel
szőtte át a lakás meghitt sarkait
ólomszálaiba
minduntalan belegabalyodtam
többször is megvágtam magam
majd egy este végre megpillantottam
az összegubancolódott szálakat kibontva
holtan találtam rá

elborzadtam mégis tudtam
végig kell nézzek
felismerhetetlenségig
megcsonkított testén
a kanapé szélébe kapaszkodtam
sírva hörögtem
magam után vonszolva
kivittem a kertbe
az öreg fák közé
a falhoz támasztott ásóval
vertem a köves földet
időtlenségig ástam

attól féltem a gödör
soha nem lesz
elég mély és széles
elfáradtam
lent áltam épp a közepén
behúztam magam mellé
lélegzetvisszafojtva
a sötétben  végigtapogattam
ismerős formáit
még egyszer utoljára
aztán kimásztam
hang nélkül sírtam  
rézsútosan előre dőlve
a hatalmas fenyőfa tövében

földet hánytam rá
amennyit csak bírtam
térdeltem térdeltem térdeltem
ordítottam
térdeltem térdeltem térdeltem
ordítottam széttárt karokkal
a kihajnalodó ég felé

összetapostam a nyomokat
hazajöttem
mostanában
ha az ablakon kinézek
látom lassan fű és pitypang sarjad
helyén





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-22 14:23:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-22 14:23:23