[Szerelmi ciklus]

szerettelek, vak rajongással, némán,
ahogyan a föld az ég íves testét
szerette egykoron. most talán példám
sántít - kiegyenesedtek az esték.

Az utolsó kör is bezárult, és már
nincsen idő, hogy újat kezdjünk; bent még
dalol szívemben sok magányos sétám
és az a kevés, ízét vesztett emlék.

Eloltom cigarettám. Nyugovóra
térnek a fekete madarak, szóra
nem nyílik többé a szerelmes ajak,

s úgy hagylak el, mint évezredek óta
az álom a szemet, ha itt az óra;
és ahogy engem elhagytak a szavak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kopok.hu,