Dallani
Madár magasról, ember alacsony,
száll a dal, nem értjük, mi is, jaj,
csak énekelünk, mert imádság föl,
hátha hallja valaki, akiben hiszünk,
süket a világegyetem, tanonc vagyok,
végzésem nem lesz, csak végem lesz;
egy percemet sem kívánom vissza,
minden ballépésem eredmény: én;
akitől nem vagyok elájulva, de tény,
mégiscsak harapás a világból, evés,
amire elmondhatom, nem vagyok magam,
jönnek a múltból rabtartó rokonaim,
az eltévedt gesztusok, anyám-apám,
és azok, akik bennem ébrednek öntudatra;
mert meddig vagytok ti, honnét én, jaj,
megint, mert mást nem tudok, csak jajongani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-17 01:14:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-17 01:14:09
