|
Elég volt a Hamupipőke versekből!
Legalábbis nekem untig elég.
Új hőst teremtenék, legyőzhetetlent,
kiemelkedőt, mint sosem volt Góliát,
akitől Dávid fiának sem kell már félnie.
Hősre van szükségem, nem meg nem értett
pórra, aki a párna mélyéről vesztett csatákat
álmodik. Úgy győzzön a jó, hogy ne legyen
kalkulált veszteség, ne legyen mitől megfosztani
a hátrahagyott holtakat legfeljebb álmaiktól.
Jófajta álmokat akarok, amik nem hagynak
kétkedést, zebra csíkokat az arcon, kipállott
szájat, szájszagot, csak puhára párolt porhüvelyt
a hepiend elégedettségével. A rossz álmokat,
a dizni valóságot borítsa fátyolként halotti lepel!
Elegem van a Hamupipőke versekből.
Olvasom, értem, olvasom, érzem,
merítek, húzok, sikálok, miközben
azon gondolkodom, hogyan is lehetne
hőst csinálni valakiből, aki talán nem is óriás.
|
