alisz cserépországban

(lányok cigarettával
a combjaink közt pipacs
a hajunkban férfiak valahája
műanyag íze a szánkban
meg a füsté

voltam valaha

a szerelemről, már nem is beszélünk)

mintha elejtettem volna
azt a tejködfehér univerzumot,
amibe rakosgattam eddig
az üvegnehéz mondatokat,
meg égetettcukor-ízű félelmeket.
leejtettek valahonnan nem is túl
magasról,
úgyhogy
még összetörni sem tudtam magam.

tejeskávé-halvány sóhajok
és magasnyakú csipkék.

kitalálhatnám a motívumait már,
hogy legyen mibe
kapaszkodnom,
a szeretés ágbogain keresztül
ahogy elérek hozzádig.
most csak a szeder van,
a szekrénybe bámuló ofélia.

majd a tenger kimossa belőlem
a félmosolyait meg a véraláfutásokat a vállamról
és akkor nem lesz sebes a cigarettét tartó kezem--
kimossa belőlem a tenger akkor az összes mocskot
idegen kezek valaháját
hajba ragadt nejlonszagot
kádak szélét a combomból

csak a zöld pulcsidra emlékszem,
meg a láz rózsáira az arcodon,
de tudod mit?

hőlégballonok
kamaszkorom egén.

ülsz kávék-szódák fölött és várod a semmit.
odaunod a hajszálakat a lepedőjére, meg a nyögéseket.
régi szobák függönyeinek rohadó halványpirosa.
szervusz mondod, és lehajtogatod láza rózsáit az arcáról.
csak nem unod a gyűlöletig, várod az ágyát
komoly figyelemmel.
csak nem unod a gyűlöletig, a másik nő
hajának barnáját.
komor őzkedvesség,
kopott mosolyok a pulcsija vállába.

szomorú mezzoszoprán a tenger.

pár éjszakával ezelőtt véraláfutást haraptál
a karomra.
érdekelnének puha, mályva ízű lánykarok,
puha, kényes, világos hús.
a tágranyílt szeme, meg a hunyorgása;
a bizonytalanság dicsérete.
a hazugság imádata.
a hiábavalóság édes, romlott trópusíze.

nevetsz,
nevetek,
a következő pirosnál meghalok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-08 19:06:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-08 19:06:45