Matróz a tükörben

látod
díszkoporsók garmadája tülekedik ott a tenger vizén
fedélzetükön sírásók eveznek ásóikkal miközben a kapitány
egy halott
aki palackpostára adja utolsó kívánságát
a parton álló rokonok izgatottan várják hogy végre hírt hozzanak
a táncoló hullámok

olykor a tükör teherbe esik egy-egy rápillantó csecsemőtől
és a koponyába zárt szív felhúzza sirályokból szőtt
fehér zászlaját
(a kificamított szempillákat mindig madarak fáslizzák be tollaikkal)
futószalagon érkeznek a pikkely-sörényű lovak
nyerítésük a sziklákon fekvő sziréneket kínozzák
két alvó férfisellő árnyéka a végsőkig párbajozik
egy elsüllyedt vitorlás oldalán

amikor a csősatuba fogott tengerész-naplókból kigőzölgő titkok
beköltöznek az óriáskagylóba
az súgólyukká változik
egy elsüllyedt hajó deszkái pedig színpaddá, amin búvár ruhás színészek
cserélgetik egy régi forgatókönyv megsárgult, elázott lapjait
(oxigén palackukban a közönség sűrített tapsa)
az előadás végeztével odafenn a szirének hajolnak meg
pupillájukban egy pecabotról letépett horog görbül
egymásba akasztják a tekintetüket és hátrálni kezdenek
míg a vízbe nem pottyan koponyájukból kiugrott
mozdulatlan szemük
a fekete üregekből aprócska frakkos férfiak
kosztümös hölgyek hajolnak elő
"mhicsoda cshodás rhálátás a thengerre" - mondják
mögöttük egy terítőbe bugyolált asztal dereng
rajta egy félbe hagyott vacsora amely pillanatok alatt kihűl

és
a varrógép tűje alól kicsusszan végre a köd





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-03 12:57:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-03 15:35:01