Az utolsó dal
Két dolgot tanultam egyik a rock ’n’ roll,
És bográcsba mennyi kell krumpliból s paprikából.
E kettőt gyakorlom fülbe és gyomorba,
És hogyan kell élni a panelbéli nyomorban.
Úgyhogy…
Nyomom a gázpedált suhanok százvalahánnyal,
A durvától még messze van, de akkor elánnal,
Hogy zuhan az ég és az angyalok bokáznak,
A mennydörgéstől leszakadó vesék, karok, lábak…
Nem minden a pénz, nem minden a hatalom,
Minden reggel véráramot indítok, ha vakarom.
Szemétre való kajából szívom az „E”-t,
Igyunk rá pohárból hideg csapvizet!
Ez itt párizsi, de nem az Eiffel-torony,
Hanem rúdban szereztük az alsó polcról,
Közel van a közért, az árak nem a közért vannak,
De non-stop. Mosolyog, ha még egy bort kibontok.
Legalább non-stop mosolyog, ha még egy bort kibontok.
Legalább non-stop
És persze kevés a lóvé, sok a szív,
Boldog a szegény, de igen sokat szív!
Lassan azt érzem, ez életem helyén egy
kürtőskalács van,
Kívülről szép, de belül szétomlós,
ragadós cukormázban,
Ahol elképzelhetetlen ízvilág fogad,
De végül szétmegy tőle mind a 32 fogad,
Az utcán már senki sem emlékezik,
Mindenki a jövőt akarja.
Akár bölcsek kövével éleszti,
Akár szemránckrémmel takarja.
Monitor által homályosan látunk,
Az „X”-re kattintva ablakot bezárunk,
De kapsz még egy dalt, ezzel eljutsz a tengerig,
Remélem kitart majd, húsvét hajnalig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-29 10:50:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-29 10:50:13