Az üresszivü Vándor...


Az üres szívű Vándor kémleli a tájat
rég háta mögött hagyta a családi házat
A két kezébe semmi de azt jól szorítja
s csak bámul fel az égre s fogát vicsorítja...

Könny a szeméből már csak ritkán potyog
hogyha kérdeznéd is...midig bután motyog
Nem felel Ő már senkinek se végleg
megunta keresni a kerek nagy egészet...

Úgy menekült szegény mint egy veszett kutya
s amit felmutatott az út közben az(maga a nagy) nulla
Így bolyongott amerre a szél hordta
s közben ő csak a magáét fújta.....

A magáét  fújta de a széllel nem bírt
mert a szél az ugyebár nem kímélhet senkit
Elfújta Őt messze messze-messze tova
hol nem terem meg más csak a penész és a moha...

A nap is ritkán süt rá...
a fagyos széllel dacol....
menekülne haza....
mert ez itten a pokol....

Tapossa az utat a lába tiszta piszok
s utazása közben egy cseppecskét meginog
Meginog a hite meginog mindene....
talán jobb is lenne ha itt el is esne....

De nem esik el végül s a hite is szikla
mert nem ok nélkül indult erre a nagy útra...
Szorítja hát öklét s fejét is lehajtja
fogát csikorgatva tervét végrehajtja....






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-25 00:38:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-25 00:38:04