Komor Zoltán : A parázna asztal


 
2841 szerző 39126 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 6 perce
Kosztolányi Mária 6 perce
Nagyító 55 perce
Bátai Tibor 1 órája
Ocsovai Ferenc 1 órája
Serfőző Attila 2 órája
Szilasi Katalin 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 3 órája
Kiss-Teleki Rita 3 órája
Bara Anna 4 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Vadas Tibor 6 órája
Duma György 7 órája
Tímea Lantos 8 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Albert Zsolt 10 órája
Tamási József 12 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
DOKK_FAQ 18 órája
Geréb János 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 4 órája
Gyurcsi 14 órája
ELKÉPZELHETŐ 15 órája
Dokk-verspályázat 21 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
útinapló 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Sin 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Conquistadores 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Metz-Művek 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
az utolsó alma 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A parázna asztal

isten madarakká változtatja a kavicsokat
néhány magányos dzsinn forgolódik ettől a sebben
fehér fiúk köldökét használják cserépnek
a súgólyukba űzött rétek sakktáblák
rajta a bábuk igazmondó kígyók
venyige denevérek
a parázna asztal vérét szívják
hallod
az asztalos lelke még odabenn bolyong ebben
az erkölcstelen bútorban
átszűrődik zokogása az asztallapon:
"én egy tisztességes bútort akartam nevelni
de ez mindenkinek vacsorát ad!"

libabőr a homlokon
hálót dobunk az ágakra de hová tűntek a madarak?
kavicsoknak nézték őket a gyermekek
és behajították vele egy bútorbolt kirakatát
majd eltűntek
az éjszaka frakkján hagyták aprócska ujjlenyomatukat

a bolti eladók mind sirályok
csőrükben döglött hal amit a kezedre pottyantanak fizetéskor
isten képmása pedig ott van minden kavicson
amit gyerekkorodban a tóba hajítottál
(a víztükör szilánkjai mögül előrohan a bútorbolt tulajdonosa
vijjogva
hogy ki törte be azt a kurva kirakatot)

ezentúl a jégszobrokat ott hagyjuk a buszon
meglátjuk
túlélik-e a dolgot

a szerelmesek álló lovak
a magányosok pedig fekvő paripák
amiknek gyári futószalag szállítja testéből csontjait
valami ócska rozsdás szenesvödörbe
nehéz nehéz az a vödör
mint egy madár begye teli kavicsokkal
az út szélén fekszik a kis tollas és csipog az égre
mire isten apró madarakká változtatja a begyében lévő köveket
(sorra repülnek elő a felhasadt madárból az újabb madarak)

az utcai lámpákban sírásók dolgoznak
tenyerük piszkos ringása
messzire űzi most az égő csipkebokrokat
ahogy temetik az éjszakát
az alvó emberek homlokából kigőzölögnek titkaik
füstfonalat képeznek
a város fölé
gyári ég kirohanó bolti futószalag sakktáblák
sírásók tisztességes égő gyerekkorodban
sebben fehér kavicsok
súgólyukban madarak

kísértetek betűk persze költöznek holnap istenbe
férfisellő terítőben
mozdulatlan illatokkal sebekkel tapétázom a szekrénybe zárt
tükröket
halcsontvázzal megfésülöm az árnyékát egy fekvő lónak
ami a meztelen asztal mellett fekszik
próbálja elérni a felkínált vacsorát
mindhiába
csont nélkül oly nehéz az élet
adok neked vázat - ígéri a költő és a lóba varrja golyóstollait
a paripa feláll és messzire vágtat
a tollak verseket írnak belül húsára
fekete villámok hullnak ki patáiból
micsoda alkotói viharok dúlnak ebben az állatban

öngyilkos cilinderek ugornak a földre
egy szirén az út szélén melleit mutogatja a járókelőknek
bimbói letörhetőek és sakkbábuként hasznosíthatóak
a továbbiakban
a buszon szerelmes jéglovak ácsorognak
hamar könnytócsákká olvadva

néhány gyerek betörte tegnap este a bútorbolt kirakatát
a székek elszöktek
az asztalok messzire vágtattak nyerítve az éjszakában
az egyik most vacsorát kínálgat mindenkinek
aki csak az útjába akad
halott sirályok fekszenek a tányérokon
teli vannak kavicsokkal





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-09 17:42:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-09 23:00:23


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-06 02:13   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-06 02:04   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-06 01:31   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-06 01:24   NAGYÍTÓ /gaborferenctesch@gmail.com:hívószó/
2025-07-06 00:44   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-06 00:19   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-05 23:42   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-05 23:29   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-05 23:04   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-05 22:51   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita