Gondolataim közt

Gondolataim közt elidőzöm néha,
ne legyek egy eszme naiv martaléka,
ízlésből lehet csak ítélőképesség,
a becsületemből ered a tisztesség;
se a lelkemnek, se testemnek nem dolga
pihenni, mielőtt elfáradtam volna.

Nemtudás üdvözít szép Magyarországon,
okoskodhatnék, ha akarnám, hogy fájjon
a sok lenéző és kioktató szólam
azoktól, akik most azt hiszik, hogy jól van…

Van olyan igazság, melyet lehetetlen
helyesen fölfogni, mert nem hallik szebben,
mint amikor előbb bizonyos tévutat
már bejárt az elme; igazságot kutat.

Mi lesz a nehezen alakított renddel,
mintha szüntelenül egy ismeretlennel
beszélgetnék, tudom, mindent itt kell hagyni,
megoldás nincs, talán éppen, hogy csak annyi;
határidőt szabok, hazugság nem segít,
aki sejt valamit, kútfejéből merít,
nincs halhatatlanság, nem támaszt fel semmi,
minek a cél, meddig és merre kell menni?

Amit nem kaphatok, azt mindig szeretem,
amit nem teszek meg, arra isten nekem
se lesz kapható, mert az igazság itt bent
őrültséggé válik kimondva, ha mindent
magyarázni próbál félszegen az ember,
(el ne dörrenjen a kezében a fegyver),
két világban élek, az egyiket vakon
mindenki megérti. Túl van a szavakon,
s ott marad a másik, az mindig kenetes,
félelemben tart mert inkább rettenetes…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-17 00:14:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-17 00:14:08