Rendhagyó karácsonyi ima Istenhez


Isten, nézd a gyertyákat, hogy fénylenek,
halld a gyermekek önfeledt örömét,
halld, hány hálás szív dobogja az igét,
örülj! Imára kulcsolódnak kezek.
Aztán nézz szét az árnyékok között is!
Furcsa lesz látni a sok tolókocsit,
Teremtményeid ők is, csak egy kicsit
mások. Valamit elrontottál mégis?

Nyomorékokat teremtettél? Miért?
Kisdedek sem érdemlik a jót, szépet?
Nekik az életet fukarul mérted?
Miért? Jézust feláldoztad. De kiért?
Csak a milliárdosok számítanak?
Nézd az utcák szomorú népét, nekik
mi a sorsuk, nekik az ég nem kéklik?
Nem zavar, hogy lassan már éhen halnak?

Templomaid fényben úsznak, pompáznak,
papok hája reng, az oltáron kincsek,
zárt ajtók, utcán fagynak a szegények.
Figyelj, ők most még reménnyel rád várnak!
Lásd be, teremtésedben voltak hibák!
Ne légy rest, tegyél a világban rendet,
teremts hát emberhez méltó életet!
Jéghideg létben megfagynak az imák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-21 15:28:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-21 15:28:30