magányunk tudja

Nem forgatókönyv ez, hiszen a pillanat
mindig hozhat új és új varázslatokat,
mikkel egymást (lehet az is: önmagunkat)
lepjük meg, aztán megfut a szó, a való
megbúvik a hazudott igazban, ez jó?
Valahol a pengeélen megnyugtató,
aztán meg bámulunk bele a világba,
tágra nyitva szemünk - de hát mindhiába
mert látni csak lelkünkkel tudunk, holnapra
talán a tegnappá vált mánk is szégyelljük,
csak éjsötét magányunk tudja: szerettünk!

Nem forgatókönyv ez, hiszen a pillanat
nem ismétli újra a mát, csak teremt újat.
Kin kérjük számon a hazudott tegnapot?
(mit a fellobbanó tűz lángja álmodott)
Miként őrizzük meg azt a vágyott csodát,
mi tőlünk függetlenné vált, de önmagát
bennünk élte, bőrre égett érintéssel,
testtel, vérrel, egymásban hitt öleléssel.
Ígéret volt szónk: a világgal megküzdünk,
mert éjsötét magányunk tudja: szeretünk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-30 17:29:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-30 17:29:35