Évzáró ének

I.
Tőlem a líra
Már messzire szállt.
Távoli, fénylő,
Csillagpor csupán.
Ami most zendül,
Kardos, harcos,
Dacos ének,
Endre urat hívom,
Tanúként idézem.

Kurucként bujdosok
Labancos időkben.
Drága Fejedelem,
Mikor lesz lakásom
E puszta mezőben?

II.
Tőlem a líra
Már messzire szállt,
Száradó könnycsepp
Anyám homlokán.

Múltam gyöngyszemeit
Felfűztem
Cérnaszál időmre.
Könnyű fonál pattan,
Gyöngyzápor takar be.

III.
Tőlem a líra
Már messzire szállt,
Lant szava visszhang,
Mely szívembe vág.

Ó, Drága Uram,
Mikor emelem magasra,
Csendesült derűvel újra,
Dicső múltunk poharát?

2012-12-31.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-18 12:34:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-18 12:34:22