Ha szólítanak

A halál groteszk, a halál abszurd,
a szenvedésnél ellenszenvesebb,
mégis sok mindent megtettem azért,
hogy rövidítsem az életemet.

Dohányoztam gyerekkorom óta,
éheztem, fáztam, betegségeim
egymással is versengve küzdöttek
az életem rövidítésein.

Az ádáz küzdelem eldőlt, látszik,
hogy befejezni hamarabb fogom,
aggastyán biztosan nem lehetek,
a félelem feszül az arcomon.

Sok apró dolog nagy helyet foglalt,
az idő már régen nem az enyém,
egyre sürgetőbb a hátralékok
befejezése; éjnek idején

írom a verset, hátha reggel már
erre sem marad nyúlfarknyi idő;
kiszól értem az asszisztencia:
uram, már jöhet a következő!

Akkor majd megyek, fegyelmezetten,
ugyanúgy szeretnék, mint a nagyok.
Hogy utána mi lesz, nem tudhatom,
ezért ezekről jobb, ha hallgatok.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-05 11:40:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-05 11:40:06