Isten patkószögei

az elhagyott istálló olykor magában beszél
nyerítés hangokat imitál vagy patakoppanást
ahogy
törött lábú székek álmodnak régi vacsorákról
miközben veszett kutyák harapják át egymás torkát
a szeméttelepen ahol pucér emberek égetik máglyán
a ruhákat amik többé már nem adnak meleget
elkopott a spiritualizmus
mától nem készül kefe a levágott sörényből
és a szívverés sem költözik lovaglóostorba
egy szék kitört lábai semmire sem használhatók
nem tartják meg sem az eget sőt még csak a tűz sem fog rajtuk
az angyalok fecskék amire egy piszkos arcú kölyök lődöz
tejfogakat kacagó puskájával

mielőtt a földbe csapódnánk a harapástól
még köszönetet kell mondanunk a szögeknek
amik a helyén tartják egy ház deszkáit és Krisztust
de máskülönben semmivel sem tartozunk a világnak
ki tud a leggyorsabban zuhanni
avagy ki éri utol az elpusztult lovakat?
ne cifrázzuk a dolgot
a koporsóba dobva elfonnyad a nyereg

Az istálló gazda megőrülhetett, mert egy nap puskával a kezében toppant be a falusi kocsmába, foltos kabátjával úgy nézett ki, mint aki kerítésfestés után tér be egy italra, persze tél volt, február, senki sem mázol léceket ilyenkor, azért csak kiszolgálták, szótlanul gubbasztott a sarokban egy pálinkával.
Nagy csönd volt ezután az istálló körül, a lelőtt lovak bűze egy idő múlva odacsalta a környéken bóklászó korcsokat, amik habzó szájjal kaparták a hideg földet, és betörték az istálló deszkáit a fejükkel, hogy az áhított húshoz jussanak, a gazda pedig lemondó tekintettel figyelte az ablakból erőfeszítéseiket. Valósággal elbűvölte a kutyák iparkodása, a szenvedély, amivel egész nap dolgoztak, micsoda megváltás volt villogó szemüket látni, miután oly nagyon belefáradt már a lovak bamba, lemondó tekintetébe, ami még akkor is csak üvegesen csillant, miután alaposan elverte őket az ostorral.

melyik zuhan gyorsabban? a csont vagy a rózsa?
– semmi sem hull, minden csak repül – feleli egy halott fecske
s érzi szuvasodni kezd a hasába lőtt fog
ekkor kihullnak az istent égen tartó patkószögek
míg esik van idő még egy imára:

jó uram ments meg minket a gyászénektől és add hogy időben fékezzünk
lehelj meleget a ruháinkba és öntözgesd nyergünket
oly messzire szeretnénk még utazni ebben az életben
bárcsak az istállófiúnk lehetnél
s letennéd végre füstölgő puskádat ámen

– Megveszhetett, alighanem megharapta egy kutya – mondta az orvos miután elvezették a férfit bilincsben a kocsmából, ahová az egyik este betért, és megharapta a csapost, de később semmiféle kutyamarást nem
találtak a testén, egyedül egy pata rúgásnyomot, de az is sok éves lehetett már.
– Ezt még egy régi hátastól kapta a mostani lovai nem rugdostak.
– Szelídek voltak és bánatosak – jellemezte a paripákat a szomszéd fiú. – Valahányszor láttam őket, az volt az érzésem, hogy hosszú utakat lehetne megtenni velük, mégis mintha félelem csillant volna a szemükben, még ha csak a kertkapuig mentek is.

most
száradt fecskefészkek pottyannak a földre
teherautó érkezik a szeméttelepen gyújtott tűzre dobják majd ezeket is
ahogy a lelőtt lovakat és veszett kutyákat
senkinek sincs kedve temetni őket ilyenkor télen hisz kemény a föld
mennyi dög
bizony
tegnap az istállóba lépve döbbenetes látvány fogadta a falusiakat
bűzölgő lótetemeket cibáltak habzó szájú ebek
a patások sebeiből azonban rózsák türemkedtek elő
tüskéik csillanó fémszegek

a kutyákat végül egy kisfiú lőtte le
persze sokan voltak és fogyott a lőszer
töltény híján a saját fogait tette a tárba és tüzelt
mikor végzett mindenki döbbenten rugdosta
a kutyákat majd néhányan a zsebükbe csúsztattak pár
rózsáról tört szöget
odahaza kiesett a szék lába másnak lezuhant vacsora közben
a falról Krisztus
van ami mindig jól jön a háznál

madarak csiripelnek a hó alatt
a nyitva hagyott istálló ajtón bekúszik a februári szél
a deszkákhoz veri a felakasztott érintetlen nyergeket és kitessékeli a
benn ragadt rózsaillatot
odakinn aztán elkeveredik a felszálló füsttel amire a lovakat dobják
s ahogy belemarnak a lángok a foszlott húsba
hideget kezdenek árasztani
a tűz körül állók ruhái





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-12 13:02:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-12 13:43:52