Óda helyett

Meddig készültem, hogy rád találjak,
végre együtt bontsuk meg az ágyat –
most, majd – ne mosolyogj – végül is,
ha élni kell, mi győzzünk, ne a búbánat.
Valami angol, s egy félromán magyar
utazott már az asszonyi testben;
sosem tudtam, melyikük aberrált,
vagy egyszerre: mind a ketten – hiszen,
ha itt a másik, nem kell vízesés,
se csillagrendszerek, elég, ha
létébe, akár keretbe – belefoglal
megébredt gyermekként az örök-
szerelem. A tűzijáték és özönvíz
nem kíván vért, veséket, vadult
vágyakat, de elfogad mindent,
ami a másikból vissza s előre,
hisz ember – marad. Az öröklét
és anyag csodája átbillen
a testen, bár örömünk nagyja
belőle jön s inog. A szellem
szép keretbe fogja a hormonok
hadát; olykor azt hiszi – vezérel,
de arcot ad a torznak is – nem tűrhet
fantomokat, legyen kit meglátni,
ha egyedül marad is. Túl az egy-
testűség anyás percein, az
ébredő vágyak kamaszló során,
az önszerelmek nárciszvirágú
szagtalan mámorán, és bármi
ódán túl, mert nem zengésért, fel-
ismerésért – de örvendeni
a ténynek: nem vagyok, nem vagy,
bármi bármikor lehet – mert vagyunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-11 22:24:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-11 22:24:54