hámozd le magad rólam
vedd fel szegényes gönceid
sötét szobámban villanyt se gyújts
ócska parfümöd illatát vidd magadon
úgy menj tovább hogy ne zaklass
arcodat ne lássam soha jósnő kártyán
ne vessen ki tőled semmit se várok
s ha reggelre kijózanodok a kihullt
tollpihéket leverem magamról ablakom
szárnyait kitárom s lesem újabb áldozatom
