A hősök napja

(Elhangzott Szebényben a Hősök Napján)


Zord viharbojok alatt,
föld sarában izmosodva,
hol nehezen raktak házakat,
ott jön a hõsök napja.

Mint alázott madár, verve,
utolsó szárnycsapásait hordva,
dögevõk elõl menekülve,
úgy jön a hõsök napja.

Fület igéz a csend,
s települve a tûz bokraihoz
felemelkedik a nagyszerû rend,
tisztulnak lelkek imáihoz.

Mert itt a hõsök napja!
S karjával vágva rettenetet,
hordott láncait meggyalázva
emberré tesz embereket!

Hol az erõ szentebb, mint lehet,
mint gyávaság felkent papja.
Ha kiáll a bölcs: Kövezzetek!
És egy kar sem lendül magasba.

S vihart zilál az örök Nap,
az úgy vész, mint oszló csorda,
testvért választó határokat
fényszárnyán tovahordja.

Ha felnéz a búvó, reménytelen,
ámító éjnek vén rabja,
bús fejét emeli a gerincen,
mert eljött a hõsök napja!

Mint alázott madár, verve,
hol zord viharbojok voltak,
hol az erõ szentebb, - köztetek,
kik büszkén a halálba hulltak!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-16 19:34:28
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-16 19:35:15