Dorombmorajban
Ma nehéz a szívem, de felcipelem;
a harmadikra éppen felérek még.
Többnapos gyűrődés sóhajom, ingem,
csak hazaérni végre, csak szeretnék
csuklómban ropogó tegnapjaimon
elcsitulni végül, már nem így fájni,
elnyúlni az ágyon, egészen, itthon,
és semmin, de semmin se hezitálni.
Káprázik a csend is, dorombmorajban
lüktet a szándék, hogy többé nem leszek;
ennyire szomorú, ilyen óvatlan,
mint az esőben villámló reggelek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-06-10 09:57:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-10 09:57:44
