Czékmány Sándor : zárólap

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 10 órája
Farkas György 10 órája
Cservinka Dávid 12 órája
Filip Tamás 22 órája
Tóth János Janus 23 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 18 perce
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
A fény nem publikus 2 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 7 órája
Gyurcsi 7 órája
Jószándékú párbeszélgetés 9 órája
A vádlottak padján 10 órája
Hetedíziglen 23 órája
az univerzum szélén 23 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
zárólap

egy nemlétező világban láttam magam.
létező szemeken keresztül.
jó lenne tudni,
én voltam-e akit ott láttam,
vagy csak magukra figyeltek a szemek,
és valójában nem láttunk senkit.

***

végeérhetetlen ez az év. még mindig itt gubbaszt a
nyakamon, és próbál belémhatolni, mert érezhetően
valami célja van velem, de nem tudja eldönteni,
hogy a zsibbadás, amit okoz, az kapu-e számára,
és a vele bennem okozott csend, beletörődés.
nem tudja eldönteni, hogy örökre nyitva maradok-e
annak is, aki hamarosan leszek, összezárva ezzel
az egyetlen zárhatatlan indulással, ami úgy viselkedik,
mintha réges-rég előttem járna. ahogy lassan,
minden hátralévő másodperce sűrűsödő
információtömeg a várakozó fekete lyuk peremén,
magamra hagy, úgy érzem, hogy a valóságban
nem is létezett. tudom, nagyon jól tudom, hogy van,
volt és lesz, de csak szánalmas magamkövetések
hasadnak ki belőle, mint az a döbbenet is, hogy még
mindig szeretlek, amit kimondani nem tudok, mert
akkor visszamenőleg is meg kellene teremtenem hozzá
az árnyékod, amiből rég kihűltem, ahogy a park fái alatt is
kihűltek a padok.


***

nem tudom, van-e még dolgom errefelé. reggelenként
végigolvasom a híreket, morgolódok, ha bosszant valami
bennük, és próbálom elhitetni magammal,hogy
ennek csak akkor lenne értelme, ha te is elhinnéd,
hogy értelmet látok benne, de ahogy az ablakunk alatt
ügető lovasokat sem érdekli a bámészkodásom,
téged sem érdekel, mit gondolok a máról. néha a holnapról
kérdezel benne, maradt-e rá elég pénzünk. ilyenkor magammal
azonosítalak, és bolyongunk egymás szavain, el-eltévedve
megszokásainkban. a beszűrődő ködben csillagszórókkal akarsz
megvilágítani, és én úgy teszek, mintha látnék, és
igazmondó leszek. reménytelenül hajtogatom örökbefogadott
igazságaimat, miközben arcaink egymásba töredeznek.


***

nem tudom, te észrevetted-e, hogy az idén elfogytak
a balkáni gerlék. biztosan emlékszel rájuk, hiszen
még mutogattad is őket a serdülő levelek alatt, pont
pecsenyekacsa méretük van, és mosolyogtál hozzá,
mintha valami huncutságon törnéd a fejed. a nyár
közepén már mutatóban sem láttunk belőlük. biztosan,
nyugtattam magam, hazamentek, elrepültek délfelé,
a mára már nyugalmasnak remélt balkáni hegyekbe.
homályos egekbe kapaszkodó fákon most csak varjakat
látok, okos tekintetükkel fürkészik az utak szélét,
állítólag félelmetes a helyzetfelismerő képességük,
kiretusálták leképzett világukból az embereket,
mozgásunk vékony karcolások a tükörsimává
koptatott látóterükben. kifigyelték titkainkat, és  
innentől ők ügyelnek természetes környezetük jövőjére.
diót ültetnek, mondta nagyapám, én láttam őket diót
ültetni isonzónál. diókat ültettek az elesett katonák alá.
mert ismerik azt a jövőt, amikor csak diófák lesznek, és ők.
a varjak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-30 23:47:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-31 15:10:30


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS