Ki él

Ki él, az még mind idegen,

ki meghalt, már mind testvérem,

mégis azt mondom, higgyed el:

nekem sosem volt lelkem.

Egyiknek ez volt a baja –

jajongott vagy magyarázott;

a másik éppen fordítva:

magyarázata jajongott.

Amelyik szólt – fölnéztünk rá,

milyen bonyolult egy lélek;

és ahogyan kifejezte,

az már majdnem költészet.

Szinte irigyeltük: nagy szív,

nagy ész, mennyi paradoxon,

megoldhatatlan rothadás,

amin élte eddig kotlott.

Ez lenne lélek és szőnyeg

alá söprési technika,

a szép beszéd animája,

önhazugság animusa.

Nem lehet ilyen a lélek,

annál egyszerűbb, tisztább nincs;

minden nehézkedés vétek,

kérdezd a tisztát, a kilincs

annak kezében, kinek már

nem kell indok vagy ajándék,

aki tudja, megérkezhet –

okmány se kell és "egyszerélt".





(2014.02.16.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-20 08:24:05
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-20 08:24:05