IRODALMI NAGYJAINK ÖSSZEESKÜVÉSE

Az öntudatos szentimentalisták,
akik halványrózsaszín nyájfelhőkkel ködösítettek,
annak tudatában, hogy majd a Nyugatban kiadják,
és vaskos könyvek maradnak utánuk könnyen szerettek
s könnyen voltak pillangószárnyúak…



Költőnk nyomora majd feltűnni kőszínházba jár,
és majd történeti elemzők kezében
a-tól zet-tig ott fekszik sorsuk …
Hogy milyen romantikus volt az éjjeli kocsmázás,
vagy épp csutkájára  snassz bort nyelő  torkuk…
Aztán a bordélyházi és allék patkánysorain töltött esték,
mind kijátszották ők, hogy álmuk ismerhessék…




Pedig nem történt semmi… Csak összeültek és írtak,
összeesküdtek, akár a szabadköművesek,
hogy ők lesznek az irodalmi hunta, s néha a nyomorultak…
aztán kiadták a vaskos könyveket.
Jól megtervezett uralmuk a papíralapú irodalom idején
illúziókra és hazugságokra épült -
Színészek voltak.Mind.Mind.Mind. A nemzet hitelén
Aztán birodalmuk szép lassan elévült.
Pedig kellenek ma is a jó színészek.
Akik hazudnak bohéméletet,
vagy eltorzult korcsait az ember szívének,
mely nélkülük lehet.




Ők összeesküdtek! Szerkesztőikkel  és önmaguk körével;
könnyen voltak motiváltak akác-sorokról írni,
s hogy miként telik a lugas csöndes zümmögéssel ,
hogy a kék milyen szabad, s a piros mily forradalmi ,
és könnyen játszadoztak az író- költő névvel -
mert nem kellett nekik igazán meghalni,
úgy,  hogy ne lássa senki más, ki róluk majd  regél.
S azóta hány segédmunkás veszett néma sírba,
hány amatőr színjátszó , mert patkányarca volt,
vagy ki gyülevész egérként  koszos stanzáit egy gyalulópadba sírta
  és  kanos hordárok közt angyalokról dalolt
vagy vas-szüzekről.


Hánynak nem figyelték a kalapját és a sálját,
hogy hordja el a szél … és tovább a kövekről…
Míg a nemzet színészei az ügyetlen kanosszát járják,
hogy jusson elég taps, s legyen ki hírnevet jövendöl.
Aztán lenézve az aljas csőcseléket,

azt mondják: játsztam színházast
játsztam cselédet,
eljátszottam előtted a tanársegédet
és  a sárga epédet.

Én rád vallok majd, ha tükröd mélyéből nézek:
Én vagyok benned a vers, én erőszakoltam meg nyelvedet
a huszadik századot én koholtam  neked.
Összeesküdtem, hogy koponyádba, a szürkeállományba vésett szó legyek.
Összeesküdtem magamért , ha kellett ellened és veled;

s összeesküdtek mind , akik ma kísértenek!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: SKANDALLUM!Feltöltés ideje: 2014-05-12 00:23:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 00:48:07