Belváros
Már csak a fáradtság, ami a
tegnapból maradt,
mint egyre szorosabb búcsúölelés.
Miattad szerettem meg a belvárost.
Mintha eljutnánk a magjához valaminek.
Hogy nincs közelebb már.
Szeretem, ha elfáradsz kicsit,
ahogy megadod magad,
kapaszkodsz belém, fogsz az éjszakain.
Meg a villamos helyetti pótló buszon. Ez is egy hiány.
Mint a lélegzésed hangja. Bár azt nem pótolja semmi.
Nyakamon a forró levegőt, amit kilehelsz.
Ölelve lenni egy éjszakán át.
Mint két egymásra hajított törülköző,
mintha eljutnánk a magjához valaminek.
Már csak a fáradtság maradt, alvás helyett
a nyakadat néztem, ujjaid, ahogy öntudatlanul álmot rajzolnak.
És mást is, igen, kettőnket.
És úgy néztem végig magunkon,
mintha végig lehetne.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Irodalmi szemle, 2014
Feltöltés ideje: 2014-05-12 12:05:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 12:05:34
