Nekem nyolc
Recseg a zsanér,
emelkedik az ajtó,
amikor bejön.
Szőrös hátával feszít,
de mintha csak egy szemmel nézne,
a többi mást figyel.
Az az egy viszont rám mered.
Rugózik acéltű lábain.
Végül óvatosan fellép cipőmre,
súlya alatt behorpad.
Nyolcból kapom,
mindből arany jön,
átmos, kitölti ráncaim,
mosolyba ránt,
a többit nem érzem.
Kellemes pólya,
ami védelmezőn körülöttem.
Nyolcan vagyunk a hálóban,
mindenkire egy szem mered,
látom magam benne, a pupillám tág,
a pók csókol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-19 10:27:00
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-19 10:27:00
