Kisember
Végre felálltam,
megtaláltam
magam.
Amit érzek,
hallok, látok,
mondok
én vagyok.
Én!!!
Hazug ez a világ, kihez szól?
Mindenki kérdez, és te haragszol.
Ki visz fel a liften?
A sors vagy az Isten?
Meg kellene tanítani!
Pici cicik, trapéz váll,
a világ nem az, amit álmodtál.
Ez egy kamasz panasz,
kamasz panasz.
Néha jó, néha rossz, néha bánt, néha ver,
néha elhagy, néha átölel.
Mit tud az életről?
Mit tud az életemről?
Ülj le mellém, beszélj velem!
Ülj le mellém, tedd meg nekem!
Hallgass végig, figyelj rám!
Te vagy anyám! Te vagy az apám!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
