Végh Tamás : A "zöld angyal" visszatér

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38804 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
FRISS FÓRUMOK

Ocsovai Ferenc 1 órája
Filip Tamás 3 napja
Vadas Tibor 4 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Tóth János Janus 7 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Valyon László 11 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
Francesco de Orellana 14 napja
Pálóczi Antal 17 napja
Cservinka Dávid 17 napja
Szilasi Katalin 19 napja
Szakállas Zsolt 21 napja
Vasi Ferenc Zoltán 23 napja
Bátai Tibor 24 napja
Farkas György 27 napja
Zsolt Szakállas 35 napja
Serfőző Attila 38 napja
Gyurcsi - Zalán György 44 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 14 órája
mix 21 órája
az univerzum szélén 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Zúzmara 2 napja
fiaiéi 3 napja
Gyurcsi 5 napja
nélküled 6 napja
Baltazar 8 napja
Paricska. Életmű 14 napja
négysorosok 15 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 16 napja
Janus naplója 16 napja
Játék backstage 17 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A "zöld angyal" visszatér

„tovább e jelen világon, villámló karokon át,
tovább a reményen, ha a Lehetetlenért is, tovább”
                    
          /Nagy László: A zöld angyal/


  
I.
A zöld angyal visszatér.
Pipacsok, talpfák, szikár ecetfák
Óvó karjai ölelik át az árvuló
Épületek vállait, gazdátlan síneken túl
Amerre az út tovafut innen,
Mindenütt, ameddig ellát a szem,
Burjánzó, zöld elhagyatottság.
Ez marad mindig az ember után:
A hónaljig érő gyomdzsungelek
Megörökölt barbarizmusa.
Halad az árral, túlél, vegetál.
Kórboncnoka immár, s nem ápolója
E tájnak, mely életének egykor
Őrzője, s megtartója volt.

II.
A zöld angyal visszatér.
Az üres állomások embernélküli,
Emlékező magánya csenddé oldja
Suhanó szárnyait, s kertté avatja
A száz éve félretolt, öreg teherkocsit,
S barna deszkái közt, suhanc akácok
Űzik el szuszogó, mozdonyos álmait.
A némaság kelepel idefenn, míg alant
A tobzódó város szűretlen zajai hörögnek
Bele a ronggyá vert csend szürke szemüregeibe.
A peronokon, s a még csudaképp, ép padokon
Átcsap a fű-hullámverés, árad, zajlik a zöld,
Nyújtóznak benne a bokrok, csobbannak a fák.
Csupa zöld, lebegő áradás, zöld-glóriás
Földindulás, embertelen szívdobbanás,
Mind milliónyi aknarobbanás, széltől éles
Zöld robajban kaszasuhogás. Zöld időben
Kéklő árulás, emberszagú, sárkányszagú,
Féregfej-nepper szagú reggeli gyanú
Hétfej-foga zölden zárul, gondja odva
Bűzhödt kátyú, lehulló éjjeli-zománc!

III.
A zöld angyal visszatér.
Megrázza vállam, szívembe szisszen,
Mint a vasárnapi orkán, mely rádörren
A kertre. Lebontja hajléktalanok viskóit
Az erdőszélen, s nem épít nékik újakat
Kőbánya szívében. Fényről hazudik
Naponta, s rájuk engedi janicsárjait.
Tüneteket kezel, s tíz körömmel
Kaparja el elfeledett veteránjait.
S gazdátlanná vált hérosztemetők
Vadszőlőindái kúsznak az elmálló
Harangtorony kupola csontjáig,
S a parttalan áradó, sárzuhatag arcú
Hordák erodálják az őszülő mediterrán
Májust, talaja sárguló moha, hangyasár,
Vetetlen ágyakban fetrengő alkony-ideál,
Ami a tegnapokból véletlen megmaradt,
Az az óráját nézi csendesen, és sorára vár.

IV.
A zöld angyal visszatér, s megáll a Keletinél.
S vele szemben álmodik a nyomor vedlett kabátban,
Szakácskönyvvel a kezében, s azon tűnődik lapjait
Forgatva éppen, hogyan is készíthetne majd egyszer
Egy tál ételt egyszerűen. Előtte a pörgő káosz,
Kocsival száguld város, s csak ebből áll, még
Az elmúlásba se megy gyalog, míg a motor
Le nem áll, s a kerék forog. Az öregember
Az angyalra néz, s feláll a járda szegletén.
Nyitott könyvét összecsukja, s a vedlett kabát
Zsebébe dugja. Mehetünk,- mondja, s vissza
Sem néz a földön heverő pár ócska rongyra.
Induljunk, barátom, hosszú még a délután.

2014. május 27.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-18 09:57:06
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-18 09:57:06


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-21 20:22   Napló: Bátai Tibor
2024-07-21 12:57   Napló: mix
2024-07-21 11:10       ÚJ bírálandokk-VERS: Valyon László Új Herosztratoszok
2024-07-20 18:38   Napló: az univerzum szélén
2024-07-20 11:57   Napló: A vádlottak padján
2024-07-20 09:45   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2024-07-20 01:59   Napló: Zúzmara
2024-07-19 22:07   Napló: Bátai Tibor
2024-07-19 10:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Serfőző Attila Pandemonium /a pokol elszabadult/
2024-07-19 10:05   Napló: A vádlottak padján