a Kívülálló


éjszakánként haztántorgó részegek,
alattomos, menyétképű kurválkodók
nyomába szegődik. Akire faragott
botjával rámutat, vagy akit ujjával
valamely fedetlen testrészén megjelöl,
az nem undorodik többé hullamerev
érintésétől, de napokon belül
borzalmas, lepraszerű kelések lepik el
testét, elrothad, ám elvékonyodott
csontjait,
madárfej nagyságúra aszalódott koponyáját
érintetlenül adják vissza
a krematóriumok kemencéi.
Ahol megjelnik - fekete álarcban,

kopott garabonciás-köpönyegébe
burkolózva -, gyermekek tűnek el nyomtalanul.
A Kívülálló elhagyott játszóterek
kiéhezett szatírja, "akinek csak egy
kasza kellene a kezébe", most horpadt
sírhalom mellett, titokzatos ábrákat
ró a szentelt enyészet szikkadó sarába.
Rozsdás dróttal megerősített temetői
virágok nehéz macskafeje aléltan
lecsüng; citromsárga, nyálkás szirmok szétszórva
a felázott föld gyalogúttá taposott,
visszeres kérgén. Elhagyott játszóterek
kiéhezett szatírja, a mozdulatlan
telihold szokatlanul erős fényének
delejes sugalmazásait követve,
hazatántorgó részegek, menyétképű
kurválkodók nyomába szegődik. A mélyzöld,
eleven víz felszínén lassan egymásba
sodródó szigetek: zöldesen fluoreszkáló
óriás penészfoltok, pikkelyes kéreggé
szilárduló mocskoszöld lepedék. S félszeg,
titokzatos lenyomat szentelt enyészet
szikkadó sarában






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Árgus, 1992. 2.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -