Annak, akit szeretek

Fáradt vagyok én már, és olyan vértelen,
a te két szemed is csak olyan védtelen.
Mi is lesz most akkor, talán megöregszünk?
Hol van a családom, hová tűnt életünk?
Elhagyott szép fiúm, jó, én is kidobtam
egy-kettőt, akiről úgy véltem kirobban
önteltség zsákjából, és sörhasa (az édi)…
Nem, nem, nem, e gádzsó, nekem meg nem éri!
Csak azt tudom, hogy mag(maradtam) magamnak:
kis aggleány, ki Bridget Jonesra hajazgat.
Reményt pumpáljak most beléd, így akarod?
Kösz, de a kedves kis depimnél maradok.
Ne akarjon engem senki téríteni –
unom a nyájas szót, mert olyan kis geci!
Bocsássatok meg jó keresztény testvérek:
elkárhozom azért, akiért nem félek
odadobni bármit, hisz nem sok van nekem,
mit érte adhatnék, csak a kövér seggem.
Egy elkúrt, keresztbe-kasul szurkált bábu.
Csodálj meg, ha szeretsz, s légy egy kicsit bárgyú!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-30 10:12:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-30 10:23:36