ezelőtt után





nem festették a körmeit gyerekkorában,
a tűzhely mellé sem kényszerítették,
mindig időben levágatták a haját,
nem mosatták ki vele a saját holmiját.
apa, anya, fiú és lánytestvér idillben élt,
a nagyszülők látogatásakor, mint minden
vele egykorú fiú zsebpénzt remélt, és
volt, hogy ölelték, volt, hogy szidták, de
mind a védelemben, mind a szidalomban
ugyanúgy és egyként szerették.
rengeteget játszott, iskolába járt,
dolgozni ment, nem kezdett vitát.
Felnőtt, adott, ha adhatott,
szégyellősen kért, ha kért,

hideg… langyos… meleg

és aztán megbélyegezték.
azóta megérti a halál közeli élmények átélőit,
akik kétszer tartanak egy évben születésnapot.
ő is így tesz, bár nem ünnepel. alig emlékszik arra,
hogy milyen volt azelőtt, hiszen az azt követőben él,
valahol a mielőtt-miután között tengődnek napjai.
bezárkózott egy olyan házba, ahol mindannyian
vendégek vagyunk, de ő nem mer venni az asztalról,
mert attól fél, hogy nem vennénk egy olyan tálcáról,
amiről előzőleg elvett egy süteményt és szerintem
csak ő érti a példabeszédet, amikor a nem habos torta
az életről beszél a szónok, holott mindenki jóllakottan
figyeli a beszédet,  ő meg még tortát sem evett soha.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-23 15:14:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-23 15:14:42