A kettős mérce érméjének két oldala

Az önismeret féloldalas: míg a nácik magukra ismernek,
a cionisták nem ismernek magukra.
A jobboldal elismeri bűneit, a liberalizmus nem.
A jobboldal minden náci bűntettért bűnhődik,
nem azért a különbözetért, amihez viszonyítva több
bűnt követett el a liberalizmustól, mert a liberalizmus
nem bűnhődik, nem ismer el semmit, holott nyilvánvaló
képtelenség, hogy ők ne legyenek legalább részben
valamiért hibáztathatók.
Több olyan téma van, amitől ők mellényelnek,
vagyis több tabut tartanak fenn. Nem értem, miért
nem lépnek elődeik örökébe, hisz amiért kiállni akkor
még izgalmas volt, azért ma már anakronizmus.
Elveikért akkoriban kiállni olyan érzés lehetett, mintha
ma a családon belüli erőszak elismertetéséért
küzdenének.
Azoknak, akik összemossák izraelt és magyarországot:
Kik a bűnösök?: azok, akik a közigazgatásban
közreműködtek a deportálások idején, utódaiknak
(nekünk, magyarországi nemzsidóknak - ilyenkor
muszáj különbséget tenni) bocsánatot kell kérnünk.
Ezt hiányolom, mert elmaradt. Illetve bűnösök, akik
tagadják a zsidó holokausztot.
Kik a bűnösök?: azok, akik kiköltöztek izraelbe, megölt
és kilakoltatott áldozatok földjére. ezek utódainak - akik
18 év alattiként kerültek izraelbe - bocsánatot kell
kérniük a palesztin néptől. Illetve bűnösök, akik tagadják
izrael nagyobb felelősségét a közel-keleti konfliktusban.

izrael irredentizmusa semmivel sem menthetőbb, mint
a magyar irredentizmus. Sőt, izraelnek támogatnia kellene
nagymagyarország eszményét, hisz ők is minél nagyobb
izraelt akarnak. Annál is inkább, mert 1920-ig magyar
fennhatóság alá tartoztak azok a területek, izraelhez
meg több ezer éve tartozott 1948 előtt izrael mai
területe. izraelnek tapsolnia kellene annak, hogy mi
irtjuk a környező népeket, de mégsem tesszük, hisz
van bennünk emberség és józanság.

Egy helyen számít, hogy én zsidó vagyok, amikor
bocsánatot kell kérnie a kollektíven bűnös magyar
népnek a zsidóktól. Ilyenkor nem vagyok magyar,
sok esetben érzékenynek kell lennem amiatt, ha
külön magyarságról, külön zsidóságról beszélnek.
Fel kell hoznom a hazafattyasoknak, hogy azok a
nobel-díjasok, akikre oly dagályosan büszkék, zsidók
voltak ám. én nem dagályosságból vagyok olyan
büszke arra, hogy a zsidók genetikusan mennyire
jobb képességűek bár azzal tisztában vagyok, hogy
ha elődeim nem szereznek oly sok csalással könnyen
vagyonokat, akkor nekik és nekem sem állt volna
rendelkezésemre annyi lehetőség fejleszteni magam.
A parasztnak művelnie kellett a földet, nem ért rá
szövegeket értelmezni. Ezt a tandíjat köszönöm
nekik, hisz ki tudja, lehet hogy több nobel-díjat
szereztek volna ők. Felelősségem ezen tudatában
semmiképpen sem nézném le őket. Szeretnék nyíltan
gondolkodni elődeimről, honnan jöttek, hol éltek,
mi motiválta vándorlásukat és ezt közérthetővé
tenni, mert nem hiszek abban a rágalomban, hogy
engem, átlagembert, csak a zsidó származásom
miatt bántódás érhet azért, mert őszintén beszélek
elődeim és nemzetiségemhez tartozó emberek
hibáiról, bűneinek beismerem. ezek
elhallgatása csak nagyobb veszélyt jelent rám,
mert a nemzsidók nem olyan buták, hogy ne
lássák, fedezzük őket, védjük őket, nem vetjük ki
magunkból, így kollektív bűnösként engem
fognak büntetni a valóban bűnös nemzettársaim
helyett. nekem ebből elegem van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-28 11:56:58
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-28 12:37:21