Remény
Képzeletem szép végtelenében,
A fény nem merül el a feketében,
Nem tűnnek el a kedves pillanatok
S az édes láng is örökké lobog.
Ha nyitva a szem és előre tekint,
Réveteg-ébren csak rákacsint,
A majd és a talán a remélt pár
S nem bús melódián altat a gitár.
A bódító illat már továbbáll,
A ködben egy hópihe a földre száll,
Szürke, poros kövön leli a halálát,
Saját elmúlásával temeti magányát.
Padlón heverő táblák kuszasága,
A gyötrődő szavak csordogálása,
Nem engedik tovább a csalfa fényt,
S porrá zúzzák a vélt reményt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-28 19:05:30
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-28 19:05:30