Nyári futam


Maratont fut a kánikula, hűsölök a bérház fellocsolt udvarán,
hazaérve, vakolat tiszta falak között talál majd a párás délután.
Nézem, ahogy a folyosón felejtett létrára árnyékot húz a várakozás,
s az égbolt szögletes vetítőjén egy fürge felhő gyakorolja a karcsapást.
Drótkōtélen lebegő, csontraszáradt női blúz kacéran int nemet,
pipacsvörös nyakát fakóra szívta a túlbuzgó emlékezet.
Dagadt hasú postaláda szórólappal legyez magára tengerillatú szelet,
s a csepegő virágládák verejtéktócsáiban két veréb boldogan hempereg.
Lépcsőfordulóban jobb sorsom szembejön velem, kacag és elszalad.
Dohos pince kúszó hidege, mint selyemszalag, a bokámra tapad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-28 22:37:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-29 00:10:39